Kutatás is igazolja: a versenyszférában informatikusból van a legnagyobb hiány

A teljes gazdaságot tekintve azonban csak az ötödik legkeresettebb szakma. Mérnökökből azonban mindenhol nagyon nagy a hiány.

Átfogó felmérésben vizsgálta a Szent István Egyetem Menedzsment és HR Kutató Központja (SZIE) a hazai munkaerőpiacot. A kutatás azért is hiánypótló, mert a hazai munkaerőhiányról sokszor egymásnak is ellentmondó állítás hangzik el, ami nehezíti a problémák kezelését. Az infokommunikációs szakemberek esetében például az IVSZ állításait sokan kész tényként kezelik, de mint arról a közelmúltban írtunk, ezek a számok nem látszanak igazán megalapozottnak: a hiány lehet kisebb, de akár sokkal nagyobb is, mint amekkoráról az IVSZ nyomán a szakma beszél.

A kutatáshoz 2018 második felében 152 Magyarországon működő hazai és külföldi tulajdonú vállalat és intézmény válaszát dolgozták fel.

Számok nincsenek, de trendek kirajzolódnak

A SZIE kutatása nem tartalmaz arra vonatkozóan állításokat, hogy számszerűleg az egyes területeken mekkora lehet a hiány, ám arra alkalmas, hogy kijelölje azokat a pontokat a gazdaság egésze, a közszféra és a versenypiac tekintetében, amelyeken a legégetőbb a probléma. Emellett az is egyértelműen kirajzolódik, hogy a hiány kialakulásának oka összetett.

Mint tanulmány vezetői összefoglalójában írják, az OECD adatai alapján mintegy 7 millió munkavállaló hagyta el a Visegrádi országok munkaerőpiacát. Emellett azonban a romló demográfiai összetétel (egyre gyorsabb tempóban elöregedő társadalom) és más okok, például a magas fluktuáció, az alacsony bérek, szakképzési hiányosságok, de még a vállalatok belső szervezeti működési problémái is közrejátszottak a hiány kialakulásában.

A tanulmány részletesen foglalkozik a fluktuáció problémájával, nem véletlenül, hiszen az a válaszadók felénél 10 százalékot meghaladó mértékű. A versenyszférában a szolgáltatóágazatban mérték a legmagasabb fluktuációt. Érdekes azonban, hogy ez nem a magasan képzettek (pl. mérnöki munkakörök) körében magas, hanem inkább a fizikai dolgozók munkakörcsoportját érinti.

A digitalizáció elindulása önmagában is fűti az elvándorlást, mert minden ágazatban megnövelte az adminisztratív munkakört ellátók iránti igényt. Ez azonban valószínűleg átmeneti, mert a tanulmány szerint az adatok, eredmények feldolgozása, a régebbi papíralapú nyilvántartások digitalizálása generálja a gyakoribb munkahely-váltást (jobb munkakörülmények és/vagy magasabb fizetés ígérete stb.).

Mérnök? Sajnos nincs...

Egyértelműen kirajzolódott, hogy a nehezen betölthető munkakörök a privát szférában a mérnöki tevékenységhez kötődnek. Ez mind a közszférára, mind a privát szférára igaz (egyedül az iparban szorul a második helyre, mert ott már a fizikai munkaköröket lehet a legnehezebben betölteni).

A teljes mintában a mérnököket az adminisztrátori munkakörök (lásd fentebb a digitalizációs paradoxont), az orvosok, a tanácsadók követik. Az is érdekes, hogy az informatikusok csak az ötödik helyen állnak.

Ha azonban csak a privát szférát nézzük, egyből látható az informatikai szakterületek felértékelődése. Ott ugyanis a legnehezebben betölthető munkakörök listáját már az informatikusok vezetik. Az is jelzi, hogy a gazdaságban az IT minden területen sokkal fontosabbá vált, hogy a hat legnehezebben betölthető munkakörből három ehhez a területhez kötődik: a programozó munkakör a harmadik, az IT-szakember a hatodik helyen futott be.

Forrás:https://bitport.hu